Elérhetőségek

Gencsapáti Értéktára

Cím: 9721 Gencsapáti,
Szentegyház u. 5.
Telefon: 36305605099
E-mail:


Értékek

Hősi emlékmű (Apáti 1937)

Az 1937-ben kialakított kompozíción, a homlok oldalra helyezett márványtábla fölött a Szentkoronát, a talapzat jobb oldalán Vas megye címerét, bal oldalán az országcímert (korona nélkül) láthatunk, míg hátul egy alig olvasható szöveg a helyi tűzoltókör tagjainak hathatós részvételét emeli ki. 2014-ben felújította Gencsapáti Község Önkormányzata Kivitelező: Hesztera Aladár okl. restaurátor – műemlékvédő szakmérnök.

Gencsapáti , Apáti község részén 2014. augusztusában helyreállított emlékműhöz sem a levéltárban, sem a község élő emlékezésben, adatok, jószerével nem találhatók. Így, az egyetlen emlék adat annyi, ami a rendelkezésünkre áll,  hogy az emlékmű, a jelenlegi Coop bolt előtti területen állt, ahonnan 1968-ban telepítették át, az Apáti templom kertjébe.

 Nem tudni azt sem, hogy előtte  volt-e  az emlékmű mozgatva, vagy az első világháború óta ott állt-e , vagy már az 1968-as dátum előtt költöztették-e a szobrot.

A szobor felállításának pontos dátuma sem ismert, mert hiszen az első világháborús hősök tiszteletére emelt emlékmű, a világháború befejezése után bármikor készülhetett. A felirat szerint 1937-ben állította a község lakossága és az önkormányzati tűzoltók.  

Mindezek alapján, az  Apáti emlékmű a helyreállítása során kizárólag, az emlékmű „ saját maga által közölt” adatokkal rendelkezünk, melyeket a helyreállítás közben tapasztaltak alapján az alábbiakban lehet összefoglalni:
 

1.  Az emlékmű építése több fázisban történt. Az egyes fázisok közt, több éves kihagyások voltak. Azt is mondhatnánk, hogy az alap emlékművet, ahogyan az anyagi lehetőségek engedték egyre jobban „ felcicomázták”, bár inkább a díszítési, tisztességes szándékot tudnám hangsúlyozni.

2.  Az építés( készítés) fázisai, valószínüsíthetően a következő sorrendben zajlottak:

     a. / Elkészült a turul és az alatta lévő, a talapzat felé alig szélesedő csonka gúla, melynek az elején, a teljes felületet egy tábla borította, helyesebben bele volt süllyesztve a tábla valamilyen mértékig az alap betonba ( műkőbe).

     b./ Ez a magasság annyira kevés, hogy valaminek kellett lennie az alap építmény alatt, de ez nem a jelenlegi lépcsőzetes alépítmény volt.

      c./ A szobrot egyszer ellátták a lépcsőzetes alépítménnyel és ekkor már majdnem a mai magasságban trónolt a turul, mely emlékművön ekkor még szinte bizonyosan az eredeti tábla volt, tehát ez a második világháború befejezése előtti állapotot jelenti.

      d./ A második világháború után az eredeti táblát kivették és  egy sokkal kisebb fehér márvány táblára felírták az összes nevet az első és második világháborús hősökét együtt. A többi részt  „ betömték” és a helyén most egy koszorú kampó van.

      e./ Az emlékmű hátoldalán lévő tábla 1937-ben  íródott és helyeződött el. A tábla elhelyezése csak egy estben logikus, ha 1937-ben valamiért az első világháborús hősökről megemlékeztek, tehát ez a tábla, nevek nélkül a két háború között készült. Mikor szoktak „ felül táblázni” egy egyébként ,meglévő emlékművet? Akkor, amikor az emlékművet újra beszentelik. Erre akkor kerül sor, ha például áthelyezik, vagy átépítik, vagy mindkettőt együtt. 1968 előtt, jó esély van arra, hogy 1937-ben az emlékművön újabb változtatásokat hajtottak végre. Ez a lépcsős alépítmény lehet, mely korban is illeszkedik az időponthoz, illetve a lépcsők valószínüleg azért kellettek, mert  az eredeti helyen lévő viszonylag alacsony emlékművet meg akarták emelni.

    f./ A két oldalon lévő két pajzs is ekkor kerülhetett utólag – de mindenképp utólag – a két oldalra. A korona kérdéses, mert annak anyag összetétele is eltér mindegyik más  „alkatrésztől”. A korona valószínüleg  addig, az egyetlen turult tartó emlékműre akkor került, amikor a táblát cserélték és fölé tették a koronát.

    g./  A két pajzs oldalt, önmagában állt hosszú ideig. A legutóbbi időkig ,  nem volt a sarkaik alatt a levéldíszes sarok motívum. Valószínüsítem, hogy amikor ebbe a templom kertbe hozták az emlékművet, mintegy a pajzsok statikai támaszaként, kapta két oldalt a levél díszt, és ekkor öntötték itt a földbe a beton talapzatot, melyen a szobor nem pontosan foglal helyet. Kissé elcsavarodott, a beemelés nem volt teljesen precíz.

A készítés fázisait a műkő összetételének relatív időrendje, és a cement szín változása alapján lehet kikövetkeztetni.

Beton fogalom alatt cementet és abba elkevert bárminemű úgynevezett soványító anyagot értünk. A beton tágabb értelemben ma már a cement kötésű forgácslaptól ( CK lap), mint  „fabetontól” terjed, a kavics cement  keverékeken át, a kőzet zúzalék és cement keverékeken ( műkövek) keresztül, a speciális üveg zsaluzatú nagy nyomáson töltött és adalékokkal kever szuper erős betonokig ( pl. paksi erőmű szarkofág betonja).

Ha ezeket a szerkezeti eltéréseket is kritika tárgyává teszzük, akkor az egyes részletek relatív időrendje jó közelítéssel meghatározható.

A másik ilyen, a cement színe. A kezdeti cementek színe,  az acélkékes-szürke törés felületet adja,  még a mai cementek – a másik mellett – sárgás drappos árnyalatúak,  a határozott szürkeségük mellett.

 Mindkét cement előállítása kémiailag, elvileg egyforma, de, hogy a mai gyáripar milyen módosításokat és adalékokat alkalmaz, az tulajdonképpen ipari titok. ( Lásd. Oroszország, sarkkörön túl, tehát folyamatos erős fagyban történő sikeres és tartós betonozások, stb.)

Ezekből az adatokból a felület megtisztítása után lehetett, a fenti -  ugyan  elnagyolt - de mégis valamiféle történetiségre következtetni.

3. A javítások története:

 A javításokat először,  az un. cementtejes átkenéssel kezdték, mely szinte  eltávolíthatatlan. Ennek köszönhető általában,  az egyre újabb és újabb átfestések sora, mert a bejavításokat egyre  inkább valamiféle proccos újszerűséggé akarták változtatni, elkendőzve a múlt javításait.

 Emlékművünkön három festék réteg volt elkülöníthető és a turul egy ideig,  aranyszínre volt festve, valószínüleg a legelején, az első javítás előtt.

Az egymásra rétegződő festékek, egyre inkább homlokzat festékek, tehát légzés gátló és igen sűrű anyagok, melyek okán a felület finom faragvány díszei teljesen eltűntek.

A többszöri vegyszeres oldás, és homok szórás kombinációja , ha nem is teljes, de igen jó eredményt hozott, mely után a faragvány finom részletei is láthatóvá váltak,

A hibák javításával ezt a „kinyitott képeskönyvet”, most még egy fejezettel megtoldottuk, a mostani helyreállítás fejezetével. Ezzel együtt, egységes és ép emlékművet tudhatunk a községnek, mely emlékmű felületét most egy vízlepergető, a kő lélegzését nem gátló, és a zuzmók újabb felrakódásának ideig-óráig ellenállni tudó bevonat védi. Ezt néhány évente meg kell ismételni, az állag megőrzés miatt.

A nagy hársfa kivágása mindenképp üdvös lenne, az emlékmű okán azért, mert a fa ragadós nedve igen jó táptalaj a zuzmóknak, és a kőfelület erodált  felszíne nagyon alkalmas ezeknek a szervezeteknek a megtelepedésére. Pusztán, a fa kivágása hosszú állagmegőrzést ad  az emlékmű számára.

Az emlékmű műkő mivolta, ma talán nem divatos, de amikor készült akkor a legmodernebb anyag volt, nem véletlenül készültek ebből a jelentősebb szobrok. Ezt az anyagot, és a szobrot nem elkendőzni kell, hanem a múltra büszkén emlékezve megőrizni  a jövő számára. Ezt tettük ezzel a beavatkozással.


Kapcsolódó galéria




Megosztás


Vissza az előző oldalra!
Gencsapáti Értéktára - Magyar