Körülötte fűzes terület volt. (a vesszőt söprűk, kosarak fonására árverezte el a közbirtokosság,) Az állításáról és annak szándékáról nincs pontos adatunk, többször felújították, legutóbb 2013-ban az önkormányzat.
Helytörténeti jelentősége: 1927-ben „A nagygencsi ellenforradalom nyolcadik évfordulóján” ide zarándokolt körmenettel a falu és a környék népe. Megemlékezve a gencsiek hősiességéről. „Méreteiben impozáns, hatásában pedig felejthetetlenül bensőséges ünnepet ült 1927-ben Áldozócsütürtök napján Nagygencs közönsége.” 1919. Áldozócsütörtökén verték le a vörösök a nagygencsi ellenforradalmat, ez az Áldozócsütörtök nehéz napja volt a falunak.” 1919. május 28-án a gencsiek ellenálltak és kikergették a faluból a Tanácsköztársaság csapatait, majd jött a megtorlás (Kopcsándi Sándor kanonokot, a falu plébánosát börtönbe zárták, a kommün végéig ott sínylődött) és ide terelték ki a falu népét a kereszt mellett elterülő rétre. „Ezeknek a szomorú eseményeknek a tanúja volt a négy hársfa átívelése alatt álló faluvégi fakereszt”. Az eseményről freskó is készült (Steffek Albin alkotása) a plébániatemplom sekrestyéjében, amely 60 évig láthatatlan volt (lemeszelték), 2006-ban restaurálta Gyarmati András
Forrás:
Vasvármegye, 1927. május 28. 3. p. A nagygencsi ellenforradalom nyolcadik évfordulója, Dr. Széll Kálmán: „Mi történt Nemesbődön és Nagygencsen 1919. május 28-29-én” Vasi Szemle különkiadása
A virtuális túra indításához kattints a fenti képen látható nyílra.
A tartalom nagyobb formátumú megjelenítéséhez válaszd a jobb alsó sarokban lévő teljes képernyő ikont.