Értékek

Első leírása egy 1674. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben szerepel, ahol a templom mellett álló kápolnát is megemlítik. Az írásos emlékek tanúsága szerint az épület 1689-ben már meglehetősen romos, annak ellenére, hogy Eszterházy Pál megnagyobbíttatta és javíttatta. 1880-ban három hajóssá bővítették eklektikus stílusban. A templom védőszentje Szt. Jakab apostol.

A templombelső freskóit Steffek Albin festette 1937-be. Külső tatarozásra 1963-ban és 1974-ben került sor. Utóbbi alkalommal a falszövet tüzetesebb vizsgálatakor a gótikus templom néhány töredéke alapján bizonyossá vált, hogy a szentély kétharmad részének falazata ősi, egy-két helyen mállott profilú gótikus kő is látható volt. Ma a külső talajszint a középkorinál lényegesen magasabb. A templomot 2001-ben restaurálták, így ma újra régi szépségében látható.

60 évig láthatatlan volt…

A Gencsapáti Plébániatemplom sekrestyéjének déli falán több mint 60 évig láthatatlan falfestmény restaurálására került sor 2006-ban. Gyarmati András festőrestaurátor művész végezte a munkálatokat ő írta le a Hírmondó 2006. márciusi számában a következőket

„A sekrestye déli falán, a bejárati ajtó feletti íves záródású boltmezőben az idősebbek emléke szerint egykor falfestmény volt, melyet a II. világháború utolsó évében szándékosan fedtek el egyszerű meszeléssel. Valóban, a szürkés, szennyeződött festés a falmező teljes felső felületét borító képet rejtett. Az ábrázolás egy, az akkori Nagygencsen, 1919. május 28-án történt eseményt mutat be. A falu lakossága az 1915-től itt plébánosként működő Kopcsándy Sándor vezetésével állt ellen a faluba érkező tanácsköztársaságiak fosztogatásának. A jelenet a templomi előtti fás térségen játszódik, jobb oldalt látható a reverendát viselő plébános alakja, aki bal kezében feszületet tartva, jobbjával a kép közepén megfestett vasútállomás, és az előtte álló apró figurák irányába mutat. A kompozíció előterében számos felfegyverkezett alak mozog, vagy áll, ki lőfegyverrel, ki pedig csak kaszával, villával, bottal. Néhányan már, a középen csoportosulók közül, épp az állomásépület felé lőnek. A háttérben a templom tornya magasodik, a torony ablakában a magyar lobogó. Az égen két repülőgép is feltűnik. A falfestmény keretének felső részén felirat hirdeti az történések helyét, évszámát: Nagygencs, 1919. május hó 28-án. Az alkotás mestere valószínűleg az a szombathelyi Steffek Albin volt, aki 1939-ben a templomhajót is kifestette.”+ a falfestmény fotója

Gencs Szent István koráig a Salzburgi Érsekséghez tartozott. Első királyunk egyházszervezése során a Győri Püspökség fennhatósága alá került. Az előzőekben leírtak alapján Gencset –mint a kőszegi uradalom részét– zálogbirtokként tartották számon, Ausztria részeként. A magyar jelleg fennmaradása nagymértékben a Győri Püspökségnek köszönhető, ui. joghatósága az osztrák területisége ellenére is kiterjedt erre a vidékre.

1596-ban a faluban Kazdagh Márton volt a rektor, ami tanítót jelentett. 1647-ben a község lelkésze az evangélikus Fisztrovics György. Az ő ideje alatt, 1650. március 22-én Murai Gergely evangélikus püspök egyházlátogatást tett Gencsen. Az evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyv említi a Szt. Jakabról elnevezett egyházat. 1655. november 25-én evangélikus zsinat volt a községben. A templom egy ideig tehát a protestánsok kezén volt. Valószínűleg –erre pontos dokumentumok nincsenek– 1671-ben (mikor Kőszeg templomai visszaadattak a katolikusoknak) a gencsi templom is visszakerült a katolikusok kezébe. A győri püspök ekkor Széchenyi György, a falu birtokosa pedig Széchenyi Péter volt.

1674-ben a templom már ismét a katolikusoké, Tormássy prépost látogatásakor a jegyzőkönyv a templomot és a mellette álló kápolnát is említi. Feltehetőleg Eszterházy herceg, mint kegyúr építtette. 1698-ban az ősi templom romos, annak ellenére, hogy Eszterházy Pál nagyobbíttatta és javíttatta. Az 1756-os Batthyány-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv már jó állapotban említi. 1880-ban háromhajóssá bővítik a templomot eklektikus stílusban, a templom védőszentje Szt. Jakab apostol. A templom festését 1937-ben Steffek Albin készítette. Külső tatarozására 1963-ban és 1974-ben került sor. Az utóbbi alkalommal a falszövet tüzetesebb vizsgálatakor a gótikus templom néhány töredéke alapján bizonyossá vált, hogy a szentély kétharmad részének falazatai ősi, egy-két helyen mállott profilú gótikus kő is látható volt. Ma a külső talajszint a középkorinál lényegesen magasabb. A XIX. század végétől Német–Gencs (anyaegyház), Perenye és Apáti (filiák) egyházszervezetileg egy egységnek számított 1937-ig. 1937. és 1987. között Perenye önálló volt, majd újra az egység tagja lett. Forrás: Kovács Ágota: Egyházak, egyházi szervezetek működése és hitélet Gencsapátiban a XX. században, OKTV dolgozat, 1993. 5. p. (a szerző saját tulajdonában, szíves közlése alapján)

A virtuális túra indításához kattints a fenti képen látható nyílra.
A tartalom nagyobb formátumú megjelenítéséhez válaszd a jobb alsó sarokban lévő teljes képernyő ikont.